A mesékben a kedves kis sárga-fekete rovarként ábrázolt méh a valóságban már 6000 éve háziasított haszonállat, és megporzó tevékenysége miatt rendkívül fontos az ember számára. Valószínűleg Indiából származik, de napjainkban az egész mérsékelt égövben elterjedt, sőt, a trópusi égöv egyes területein is.
A méh államalkotó rovar, több tízezer egyed él egy családban, ahol csak a méhanya (királynő) rak petéket. A petékből nőstények (ha a pete megtermékenyített) vagy herék (ha a pete nem megtermékenyített) kelnek ki. A nőstények lehetnek nemileg aktív anyák, de többségük nemileg nem aktív dolgozó.
Ha a család nagysága elér egy bizonyos méretet, ami már a szorgos méhek munkáját hátráltatja, akkor történik a rajzás. Erre hazánkban többnyire májusban vagy júniusban kerül sor. A rajzó méhek szelídek, nem kell tartani támadásuktól. Legjobb hajnalban vagy estefelé összegyűjteni őket. A méhészek nem szeretik a rajzást, mert abban a családban már nem lesz termelés abban az évben, ezért vannak különböző módszerek a rajzás megelőzésére.
Mindenki hallotta gyerekkorában az intelmet: vigyázz, mert megcsíp a méhecske! A méhek csak akkor támadnak, ha a maguk vagy családjuk biztonságát veszélyben érzik. Csípésük valójában szúrás, amit a dolgozók nem élnek túl, mert fullánkjukon 20-25 visszahajló horog helyezkedik el. A rovar nem tudja visszahúzni a fullánkját a bőrből, az a méregmirigyekkel együtt kiszakad a testéből. A szúráskor riasztó feromon szabadul fel, ami támadásra készteti a közelben lévő méheket.
A méhek tápláléka a virágpor és a nektár, amit az idősebb dolgozók gyűjtenek a virágzó növényekről. A fiatal dolgozók életük egy szakaszában méhpempőt termelnek, ez táplálékul szolgál a méhanyának, a peteéréshez nélkülözhetetlen. A méhanya 3-5 évig él, a here hat hétig, a dolgozó nyáron szintén hat hétig él. Más a helyzet a téli méhekkel: ők ősztől tavaszig élnek és nevelik az új nemzedéket.
A méhek kommunikációja nagyon összetett. Feromonok jelzik a méhanyát, a fészket, a nászrepülés hírét. Ezen kívül tánccal kommunikálnak, amellyel számos információt tudnak átadni egymásnak. A táncok közül legismertebbek a helyet jelző táncok: akár centiméteres pontossággal képesek jelezni a táplálékforrást, a vizet vagy az új fészek helyét.
Legnagyobb veszélyt számukra az atka jelenti, egyéb betegségeiket vírusok, baktériumok, gombák okozzák. Sajnos az ember is hozzájárul egyedeik pusztulásához: rendkívüli veszélyforrás számukra a vegyszerek túlzott használata, amelyek ellen nem tud védekezni szervezetük.
A mérsékelt égövben a méh a virágos növények 80%-ának a beporzója, mezőgazdasági számítások szerint a szarvasmarha és a sertés után a harmadik legnagyobb hasznot termelő háziállat.
Tudományos kutatásuk csupán háromszáz éve kezdődött, hazánkban egyedül Gödöllőn végeznek kutatásokat.
